Fulham – West Ham United 0:1 (0:0)


Két hét szünet után újra pályára lépett a West Ham csapata. Az ellenfél ezúttal a kiesés ellen küzdő Fulham együttese volt. A kezdőcsapatban kapott helyet Noble és Boa Morte is, akik a legutóbbi mérkőzést kénytelenek voltak kihagyni sérülés miatt. Alan Curbishley a cserepadra nevezte Nolberto Solanot, aki még tavaly decemberben sérült meg. Némileg meglepő módon a csapat 4-5-1-es hadrendben kezdett, aminek Dean Ashton látta a leginkább kárát, a csapat házi gólkirálya Solanohoz hasonlóan a padon kezdett. A mérkőzést egy perces gyászszünet előzte meg, ugyanis 15 éve hunyt el a WHU korábbi legendás játékosa, Bobby Moore. Érdekesség, hogy a West Ham éppen 1966 óta nem kapott ki a Fulham pályáján, azaz erre legutóbb abban az évben volt példa, amikor Bobby Moore, az angol válogatott csapatkapitánya magasba emelhette a VB trófeát a Webley-ben. (egyébként Moore megfordult a Fulham együttesében is) A találkozó első félideje semmiképp sem az élvezetes, közönségszórakoztató játékról marad emlékezetes. Mindössze néhány lehetőséget lehetett feljegyezni mindkét oldalon, ezeket leszámítva az első játékrész inkább mezőnyjátékkal telt. A mérkőzés korai szakaszában a vendégek ragadták magukhoz a kezdeményezést, más kérdés, hogy ez inkább csak mezőnyfölényben nyilvánult meg, az igazi nagy helyzetek azonban elmaradtak. A Kalapácsosok szurkolói minden bizonnyal azt gondolták, hogy jó húzás volt Curbishleytől Cole egyedüli szerepeltetése a csatársorban, az angol támadó ugyanis többször remekül tartotta meg a labdát a Fulham védők gyűrűjében, és többször zavart okozott a hazaiak védelmében, bár a kínálkozó lehetőségekkel nem tudott élni, rendkívül gólveszélyesen futballozott. Az első félidő legnagyobb helyzete azonban Boa Morte előtt adódott, a volt Fulham játékos egy szöglet utáni kavarodást követően a kapunak háttal teljesen tisztán fejelhetett a 27.percben, de kísérlete célt tévesztett. Az első játékrész utolsó 10 percét megnyomta a Fulham: a mérkőzés ezen szakaszában Dempsey, McBride és Bullard is bevehette volna Green kapuját, de vagy ők puskázták el az adandó lehetőségeket, vagy pedig a West Ham védői tudtak menteni. Így a nem túl eseménydúsra sikeredett első félidő gól nélküli döntetlennel zárult. A második félidő eleje újabb Fulham lehetőségeket hozott: Kamara és Bullard próbálkozott ekkor kapuralövéssel, majd Hangeland fejelt kapu fölé Konchesky szögletét követően. A túloldalon Noble és Cole összjátékát követően alakulhatott ki helyzet, azonban ez sem eredményezett gólt. A második félidő derekán csereként beállt Solano az először kezdőként pályára lépő Faubert helyére. Pár perccel később egy remek kontratámadást követően Dempsey megszerezhette volna a vezetést a Fulham gárdájának, de a visszaérkező Ferdinand mellett csak egy gyenge lövést tudott kapura küldeni, amit Green könnyedén hárított. A második játékrészben tehát több helyzetet jegyezhettünk fel, elsősorban a hazaiak játszottak gólra törőbben, de a vendégek előtt is adódtak ígéretes lehetőségek: a 73. percben Ljungberg cselezte be magát a 16-oson belülre, beadását követően Cole fejelhetett, de Niemi bravúrral menteni tudott. A 80. percben Curbishley pályára a küldte Ashtont a láthatóan elfáradó ám igencsak hasznosan játszó Cole helyett. Néhány Fulham szimpatizáns már a mérkőzés vége előtt hazaindult, elkönyvelve a csalódást keltő 0-0-s döntetlent. Akik így tettek, nem láthatták a vendéglátók két óriási helyzetét az utolsó percekben: előbb a csereként beálló és a Fulham együttesében ezen a mérkőzésen debütáló Johnson szerezhette volna meg a hőn áhított győztes gólt, és ezzel a csapata számára oly fontos 3 pontot, de kiszorított helyzetből kapu fölé lőtt. A nagyobb helyzet Bullard előtt adódott, aki egy védelmi hibát követően próbálta ellőni a labdát Green mellett, azonban a WHU kapusa óriási bravúrt bemutatva góltól mentette meg csapatát. (A mérkőzést a helyszínen tekintette meg az angol válogatott szövetségi kapitánya, Fabio Capello, aki talán a West Ham hálóőrét is figyelte...) A hazaiak kihasználatlanul hagyott lehetőségei után már szinte mindenki elkönyvelte a döntetlent, de a Fulham számára ekkor jött a feketeleves: Neill beadását követően Boa Morte fejelte a labdát a védők közül kiugró Solano elé, és már-már úgy tűnt, Niemi megszerzi a labdát, mikor Solano egy határozott mozdulattal elpöccintette a finn kapus mellett a játékszert, ami a perui játékos alkarját is érintve került a hálóba. A játékvezető azonban nem jelzett szabálytalanságot, megadta a találatot. Az öt perces hosszabbításban a Fulham erejéből már nem futotta újabb helyzetre, így a kiesés ellen küzdő együttes saját magát és szerencséjét is okolhatja, hogy ezúttal is vesztesen kellett elhagyniuk a gyepet. A West Ham viszont egy szerencsés győzelmet könyvelhet el, mellyel már elérte a 40 pontot, és feljött a 9. helyre a táblázaton, így továbbra is versenyben van az európai kupaszereplést érő helyekért. Óriási szükség volt erre a győzelemre, hiszen az elkövetkezendő 3 fordulóban meglehetősen komoly erőpróba vár a WHU játékosokra: előbb a Chelsea, majd a Liverpool végül pedig a Tottenham lesz a gárda ellenfele, ebből utóbbi 2 idegenben. Bizonyosan nem lesz tehát könnyű dolga az elkövetkezendő fordulókban az együttesnek, mégis, kellő összpontosítással és győzni akarással meg lehet szorongatni akár a Chelsea-t is a következő fordulóban...

Fulham: Niemi - Stalteri, Hughes, Hangeland, Konchesky - Andreasen, Bullard, Murphy - Dempsey (Johnson 76), McBride, Kamara.

Kiállítva: Andreasen (88).

Sárga lap: Murphy, Hangeland, Andreasen.

West Ham: Green - Neill, Ferdinand, Upson, McCartney - Ljungberg (Spector 90), Mullins, Faubert (Solano 63), Noble, Boa Morte - Cole (Ashton 80).

Gól: Solano (87).

Nézőszám: 25,280

Játékvezető: Howard Webb